2018. 01. 08.
Nevezzük halmozásnak azt a jelenséget, mikor egymás után több konfliktus keletkezik, melyek feldolgozási ideje így egyre rövidül. Ilyenkor párhuzamosan több problémát próbál megoldani az agy. A gyakorlatlannak ehhez több idő kell.
Tegyük fel, hogy a gyakorlott kevesebb idő alatt is elbír egy-egy ilyen(jó esetben enyhe katarzist okozó) feladattal, így a megoldás módja simán gyorsabb.
Tegyük fel, hogy mások a problémákat rangsorolják vagy tartalmi elemekre bontják, így a prioritást élvező ügyektől(a legjobban fájó/nyomasztó) az egyre könnyebbek felé haladva érik el ugyanazt a megkönnyebbülést.
A gyakorlatlan számára a halmozás megélése olyan, mintha több mondatot írnánk egymásra, majd arra kérnénk valakit, olvassa ki. Első feladata nyilván a betűk szétválasztása lenne.
Ugyanilyen fontos közben nem megrettennie attól a ronda esztétikájú valamitől, amit az íráskép-akár az egymásra tornyosult feszültségek- mutat.
Ő talán a kronológiai sorrend híve, azaz a betűk(feszültségeket okozó elemek emlékének) szétválasztása után azokat időben előre haladva oldja meg.
Ettől érzi a Rendet, vagy talán fél kifelejteni valami fontosat, ami aztán majd újabb feszültség érzésében vár megfejtésre, mintha egy hát lenne, amelyben még mindig van egy kimasszírozatlan csomó.
Az ilyesmit pedig többnyire elég ritkán úszhatja meg az ember.
