Az egyik úgy gondolja, a hűtő alacsony fokozaton is mehet-másként tenni pazarlás-, a másik úgy tartja, a hűtő dolga a hűtés, és nem jó, ha a zöldségek a tálca alján megrohadnak, így változik az a tárcsa minden nap úgy, mintha nagyon gyors klímaváltozáson esne át a lakás, ráadásul jojó-effektusban.

A harmadik hiszi, hogy első az ésszerűség. Próbál nem részt venni az őrületben, bár megigazítja a csapot, ha útban van, azon morfondírozva, e döntésével most vajon melyikkel ért egyet. Feszülten észleli az összeférhetetlenség jeleit és biztos abban, hogy vannak emberek, akiknek egyáltalán nem kéne együtt lakniuk. Ugyanakkor abban is biztos, hogy a kényelem és az esztétikum járhatnak párban egymással, ha a lakást egy véleményen lévők vezetik.

És akkor hazajön az egyik, és igazgatni kezdi az éppen másként álló szőnyeget...

/Házi thriller, első fejezet./