2018. 08. 08.
Abból tudom, hogy valakinek már egy porcikája sem valódi, hogy olyasmiket képzelek el vele, amiket- amíg több kapcsolatom volt a valóságával- sose képzelnék.
Itt van például ő. Soha nem értem az arcához gondolatban sem, most pedig már a hajával játszom. Itt fekszik egy ágyon és alszik, én pedig simogatom a haját vagy csavargatom.
Mi hiányzik hát? A tartalom. Anélkül mindenki csak árnyék.
