A magas felhőkarcolón kakas ugrál,
csőréből neon-feliratként kanyarodik ki: kukurikú-gángú.
A zsúfolt utcákon megy-mendegél a tömeg
Szó el nem mondhatja, toll le nem írhatja
hányan s hová.
Papírkávét visznek, falusi létről fantáziálnak...
Itt nem létezik az a szó, hogy szégyen,
így, mikor meghallom néha, összerezzenek
(Itt nem kell félni semmitől- félek)
Az üvegházakon túl a cégek kapuja míves,
Ahol a szép Ivánnak esze is van-meg Alfa Rómeója-,
a segítő öregapónak fiatal csibéi...
Kis hajócska hirdeti a hűvös, nyugodt teremben,
hogy nem lesz semmi baj...