Arra mifelénk többnyire mindenki ott köt ki. A padló síkos, az órák hosszúak, és nagyon hideg van.
Ebéd-és minden létfunkciód lezavarása: 20 perc. Naponta.
A dolog amúgy elég egyszerű elven működik. Te csak egyetlen dologra koncentrálsz. A legmenőbbek a darabolók. Tőlük indul tovább az immár fejetlen áru, hogy mások maradék tollát fosszák, csomagolják. Egész nap. Minden nap. Rettentő hideg van.
Legalább a családok kapnak némi húst, nameg vonattal csak fél órára van. Ennek ellenére a legtöbben egy hónapig bírják. Erős lányok, erős asszonyok, állítólag olykor nevetnek is a szalag túlsó végéről csevegve egymással-amíg valami főnök orrukra nem koppint-, ha netán megvágja magát valaki, fájdalmát lehetőleg csomagolja az áru mellé, a véres ujj elintézését pedig abba a bizonyos 20 percbe.
Tehát meglepő módon, bár előbb-utóbb mindenki ott köt ki, mégsem tart meg túl sok embert a csirkefeldolgozó...