Három nap mániákus ajtósikálás és erőltetett optimizmus után bukik ki belőlem először igazán, hogy hiányzik az a hülye házikó. Pedig mióta itt vagyunk ezzel a nyomasztó érzéssel ébredek és ez környékez meg este is, de eddig elhessegettem. Hiszen akkor egy szekrényt se lenne erőm felemelni. És ahol még nem érzed otthon magad, nem tudsz igazán összeesni sem, tehát ha engedném, csak ott libegnék valahol az "összeesem" és a "nincs hova"(mert még nem esik jól sehova) paradoxona között.
Hiába, összenőttem azzal a házzal, akár Baba Yaga az ő kis kacsalábon forgójával. Mert ő maga a ház, annak minden erejével és csodájával együtt. A nyikorgó kapuval, amit évek óta nem olajozott, a kutyával, ami rég nem kapott enni és minden elhanyagolt részével, ami el is árulja őt az első adandó alkalommal, hiszen az onnan menekülő hősök általában őket "kiszolgálva" jutnak tovább ki, a szabadság felé(jó példája annak, hogy testünk hogyan áll bosszút rajtunk, ha elhanyagoljuk).
Rengeteg idő kellett ahhoz, hogy csukott szemmel is megtaláljam a kávét. Hogy a második kávé környékén az ablakba telepedjek és nézzem a két kerttel odébb íjászkodó pasit...néha még esőben is csinálta, tehát talán most is csinálja. Őt nézegetve teljesen más fényviszonyokat láthattam az égen, mint átballagva a túlsó ablakhoz-ágyam mellé. Hamár Baba Yaga, meg kell említeni, hogy bizonyos elméletek világok/dimenziók kapujaként tekintenek a házára, amit az oda belépő megszólít, hogy az forduljon felé és adjon neki menedéket. Túlsó felén a sötét/rengeteg erdő, megpróbáltatások és beavatódás szimbóluma. Hát ezzel poénkodtam magamban ott; házunk egyik felén kinézve napsütés és tiszta ég, a másikon közelgő vihar és sötétség. És még kandallónk is volt meg mozsár!
Bár sose szólítottam meg belépés előtt(hacsak a "nyílj már, a kurva anyád" nem számít annak), szerettem. Feszült napok közepén gyakran nyugtatott a gondolat, hogy oda térek haza.
Zavar, hogy más térben másként működnek a gondolataim ami azt jelenti, talán sose leszek pont úgy, mint ott. Persze minden csak megszokás kérdése és amint kialakul kapcsolatom a házzal, úgy áll vissza a kapcsolatom magammal, ahol a kapu, a kutya meg a többi testrészeim meghosszabbításaként funkcionál majd, amiért tenni kell, nem engedni, hogy irányítson. Hiszen ez is csak egy újabb Baba Yaga-ház az úton.