Mindenki csak a fejemben létezik. Ezért néha kurvasokan vagytok. Tolongtok, akár a metrón, egymást lökköditek, engem lökködtök emléketekkel....zárt tartályban.

Néha még ismerem valódi helyzetekre adott valódi reakcióitokat, így azokat újra átélem olykor, furán kommunikálva halottnak érzett emberekkel....zárt tartályban.

Nincs már klausztrofóbiátok vagy undorotok egymástól? Néha már elegem van belőletek. Utálom, hogy nem vagytok! Hogy szellemképek töltik meg az agyam, amitől ő csak fárad, ó, de nagyon fárad....zárt tartályban.

A valóság szintjén indokolatlanul nagy üres szabadságban libegek, csak belül vagyok veletek-pedig igazából lennék veletek-összezárva....zárt tartályban.

Belül hatalmas zaj-fejemre szorított kézzel némán ordítok tőle-,

Kívül csend. Jaj, de kínzó csend. Nyugtalan csend, kibaszott csend.

Ha kihallatszana bármi a világba...durva lenne, de sose fog, hisz benne van mindenem...

zárt tartályban.